A múltról, Londonról, gyorshajtásról, meg arról, ami érdekel
Egy 1992-es versem - kötelező olvasmány!:
A civilizáció bitjei
“Törvénybe zárt
emberek futkároznak
a labirintus falai közt
egymásba ütközve
harcolva életükért
a számítógép képernyőjén.
Személyiségeknek
képzelik magukat.
Ez is benne van
a programban.”
2004 május 7 - búcsú Janiga József festőművésztől
Az óvodában észrevették, hogy szépen rajzolok, az anyukámnak javasolták, hogy irasson be rajzkörre, ezért az alapiskola első évétől egészen hetedik osztályos koromig látogattam a népművészeti iskola rajzkörét - heti két óra festés, rajzolás, agyagozás, az összes ismert technika és stílus megismerése, a képzőművészet történelme, stb., s mindez egy nagyszerű embernek köszönhetően, tanáromnak “Janiga József”-nek, akire a saját lehetőségeimhez mérten ezzel a lappal próbálok emlékezni. Ha a képekre ráklikkelsz, nagyobb méretben láthatod őket:
A csallóközi táj szakértője volt, de nemcsak a képzőművészetnek élt - az emberi jogok területén is megtette a magáét. Aláírásával egyetértett “A Csehszlovákiai magyarok MEMORANDUMA 1988″ nevű dokumentummal. Béke poraira! Remélem a lét egy másik dimenziójában nyugalomban részesül és elégedett a helyzetével.